Hogyan találjam meg önmagam újra, ha évekig másokról gondoskodtam?
Van olyan időszak, amikor az ember napjai tele vannak feladatokkal, mégis alig marad bennük valami, ami csak róla szól. Munka, gyerekek, család, szervezés, gondoskodás, ügyintézés. Évek alatt teljesen természetessé válhat, hogy előbb tudod, kinek mire van szüksége körülötted, mint azt, hogy te mire vágysz.
Amikor később több tér nyílik, a szabadság elsőre nem feltétlenül felszabadító. Lehet zavarba ejtő is. Mit szeretek én? Mit választanék, ha most nem kellene senkihez alkalmazkodnom?
Ne keresd rögtön a „nagy igazi önmagadat”
Az önmagadhoz visszatalálás könnyen újabb teljesítményfeladattá válhat. Mintha most sürgősen ki kellene találnod, ki vagy, mi a küldetésed, és mit fogsz csinálni a következő évtizedben.
Ennél sokkal emberibb kezdet a megfigyelés. Mi esik jól? Mitől fáradsz el? Milyen helyzetben vagy élénkebb? Mi az, amit rendszeresen csak kötelességből választasz?
Kezdd a régi érdeklődésekkel – de ne ragadj bennük
Érdemes visszanézni arra, mit szerettél korábban, mielőtt a mindennapok teljesen beteltek. Olvasás, rajzolás, mozgás, tanulás, utazás, zene, kézműves munka, bármi. Nem azért, mert biztosan oda kell visszatérned, hanem mert nyomot adhat arról, milyen tevékenységek kapcsoltak hozzád.
Ugyanakkor megengedheted azt is, hogy ma már más érdekeljen. Nem kell visszaválnod a húszéves önmagaddá.
Építs „csak nekem” időt a naptárba
Az önmagadra fordított idő ritkán jelenik meg magától. Ha minden más feladat utánra hagyod, könnyen mindig elmarad. Kezdetben akár heti egy óra is elég lehet, amelynek nincs hasznossági követelménye.
Nem kell belőle vállalkozásnak, edzéstervnek vagy fejlődési projektnek születnie. A cél először az, hogy újra legyen olyan idő, amelyben te döntöd el, mi történik.
Tegyél fel kisebb kérdéseket
A „ki vagyok én?” túl nagy kérdés lehet egy kedd estére. Ezek viszont válaszolhatóbbak:
• Mire mondanék igent, ha nem kellene indokolnom?
• Miből szeretnék kevesebbet a következő évben?
• Melyik ember mellett érzem magam természetesebbnek?
• Mit tanulnék meg pusztán kíváncsiságból?
• Milyen nap után érzem azt, hogy valóban jelen voltam benne?
A saját hang nem tűnt el – lehet, hogy csak halkabb lett
Ha sokáig mások szükségletei voltak elöl, nem meglepő, ha a saját preferenciáidat újra gyakorolni kell. Ez nem azt jelenti, hogy elvesztetted önmagad. Lehet, hogy egyszerűen kevés helyet kapott.
A Belső monológ és az Újrakezdtem. Megint. története éppen ezért kapcsolódhat ehhez az élethelyzethez: nem kész választ kínál arra, ki kellene hogy legyél, hanem teret ad annak, hogy meghalld, mi történik benned, amikor végre van csend hozzá.