Belső monológ

Vannak mondatok, amelyeket akkor nem mondtunk ki. Kérdések, amelyeket nem tettünk fel. Válaszok, amelyek csak évekkel később érkeztek meg.

A Belső monológ részekben a mai Alina visszanéz egy korábbi önmagára. Arra a nőre, aki még benne volt egy kapcsolatban, egy döntésben, egy veszteségben vagy egy újrakezdés előtti pillanatban.

Itt már nem csak az történik, amit akkor látott és érzett. Megjelenik az is, amit ma tud róla.

Mit mondana neki most? Figyelmeztetné? Megölelné? Azt mondaná, hogy menjen el? Vagy éppen azt, hogy még bírja ki egy kicsit, mert valami fontos következik?

A Belső monológ ezért személyesebb, csendesebb tér. Olyan beszélgetés a múlt és a jelen között, amely a való életben soha nem történhetett meg.

Néha csak évekkel később tudjuk kimondani azt, amire akkor még nem voltak szavaink.