GYERMEKEMNEK könyvcsalád

Mert látni akarlak.

Egy családban nemcsak az számít, mi történt velünk.

Az is számít, hogyan éltük meg ugyanazt.

Ahogy egy gyermek vagy unoka nő, egyre több minden történik benne, amit már nem feltétlenül látunk kívülről. Közben mi magunk is hordozzuk a saját gyerekkorunkat, családi szerepeinket, testvérkapcsolatainkat, emlékeinket és azokat a történeteket, amelyeket talán ugyanabban a családban is egészen másként őriztünk meg.

• Gondolatok.
• Érzések.
• Kérdések.
• Félelmek.
• Kapcsolatok.
• Határok.
• Álmok.
• Emlékek.
• Testvéri történetek.
• Egyetlen gyermekként megélt tapasztalatok.
• Generációkon át továbbadott családi történetek.

A Gyermekemnek könyvcsalád azért született, hogy teret adjon ezeknek a különböző hangoknak.

Szülő és gyermek között.
Nagyszülő és unoka között.
Testvérek között.
És akkor is, amikor valaki egyetlen gyermekként szeretné végiggondolni a saját helyét a családja történetében.

Hogy jobban értsük azt az embert, aki mellettünk nő fel.

Hogy egy gyermek vagy unoka többet tudhasson arról, honnan érkezett a családja.

Hogy két testvér elmondhassa: ugyanazt én így éltem meg.

És hogy az egyke gyermek története se abból induljon ki, mi hiányzott mellőle, hanem abból, milyen volt számára helyet kapni a saját családjában.

A könyvek nem kész válaszokat akarnak adni arra, hogyan kell jól nevelni, jól kapcsolódni, jó testvérnek lenni vagy milyen „egy egyke”.

Beszélgetéseket és felismeréseket szeretnének elindítani.

Olyanokat, amelyekben nemcsak kérdezünk, hanem valóban meghalljuk a válaszokat is.

Ahol szülő és gyermek, nagyszülő és unoka, testvér és testvér egyaránt elmondhatja, hogyan élte meg a közös történetet.

És ahol annak is helye van, akinek nincs mellette egy másik gyermeki nézőpont — mert az ő története ettől még teljes családtörténet.

Mert egy kapcsolat nem attól lesz közelebb, hogy mindent tudunk egymásról. Hanem attól, hogy kíváncsiak maradunk egymásra.

És egy családtörténet nem attól teljes, hogy mindenki ugyanúgy emlékszik rá. Hanem attól, hogy minden hangnak helyet adunk.

Mert látni akarlak

Egy gyermek életében vannak időszakok, amikor rengeteg minden változik egyszerre.

• A teste.
• Az önmagáról alkotott képe.
• A barátságai.
• A kapcsolatai.
• A határai.
• Az érzései.
• A döntései.
• És az is, ahogyan a családjára és a körülötte lévő világra néz.

Ahogy a lányunk vagy a fiunk egyre önállóbbá válik, egyre több minden történik benne, amit már nem feltétlenül látunk kívülről.

A Lányom Hangja és a Fiam Hangja könyvek a Gyermekemnek könyvcsalád szülő–gyermek ágát képviselik.

Abban szeretnének segíteni, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, hogyan látja gyermekünk önmagát, bennünket és a világot, miközben egyre inkább a saját életének szereplőjévé válik.

Nem azért, hogy mindenre legyen válaszunk.

Nem azért, hogy mindent helyette oldjunk meg.

És nem azért, hogy megmondjuk neki, milyennek kell lennie.

Hanem azért, hogy jobban értsük, mi történhet benne, meghalljuk azt is, amit nem mindig könnyű kimondania, és úgy maradjunk mellette, hogy közben teret adunk a saját gondolatainak, döntéseinek és útjának is.

A könyvek nem tökéletes szülő–gyermek kapcsolatot akarnak létrehozni.

Teret szeretnének adni két külön ember hangjának egy közös történetben.

Mert látni egy gyermeket nemcsak azt jelenti, hogy nézzük, ahogy felnő.

Hanem azt is, hogy kíváncsiak maradunk arra, akivé közben válik.

GYERMEKEMNEK - projekt MEGTEKINTÉSE →

KÉRDÉSEK, AMELYEK TÖRTÉNETEKET NYITNAK KI

Amikor nem tanácsra, hanem egy jó kérdésre van szükség.

A Gyermekemnek könyvcsalád kérdésfüzetei

A kérdésfüzetek nem tankönyvek.

Nem kell őket elejétől a végéig kitölteni, és nincs bennük jó vagy rossz válasz.

Van, amelyik két ember közötti beszélgetésnek ad teret.

Anya és lánya.
Anya és fia.
Nagyszülő és lányunokája.
Nagyszülő és fiúunokája.
Testvér és testvér között.

És van olyan is, amelyben egy ember indul el visszafelé a saját családi történetében – ahogyan az Egyke Gyermek kérdésfüzetben.

A kérdések azért születtek, hogy olyan dolgoknak is helyet adjanak, amelyekre a hétköznapokban talán soha nem kérdeznénk rá.

Érzéseknek. Barátságoknak. Kapcsolatoknak. Határoknak. Önbizalomnak. Félelmeknek. Döntéseknek. Álmoknak. Gyerekkori emlékeknek. Testvéri történeteknek. Családi mondatoknak. Régi és mai világoknak. És annak is, hogyan láttuk ugyanazt egészen különbözően.

Lehet egyetlen kérdés egy közös vacsoránál.

Egy hosszabb autóúton.

Egy nyugodt estén.

Egy régi fénykép nézegetése közben.

Két testvér között, akik ugyanarra az emlékre másként emlékeznek.

Vagy egyedül, amikor valaki szeretné jobban megérteni, milyen helye volt a saját családja történetében.

Nem kihallgatás.

Nem számonkérés.

Nem kötelező feladat.

Hanem lehetőség arra, hogy megálljunk, kérdezzünk, emlékezzünk, válaszoljunk és jobban megértsük a saját vagy egymás történetét.

Van kérdés, amelyen együtt nevettek majd.

Van, amelyikből hosszú beszélgetés születik.

Van, amelyik egy rég elfelejtett családi történetet hoz vissza.

Van, amelyik megmutatja, hogy ugyanazt két ember egészen másként élte meg.

És lehet olyan is, amelyre csak később érkezik meg a válasz.

Mert néha nem az a legfontosabb, hogy tudjuk, mit kell mondanunk.

Hanem hogy merjünk kérdezni – önmagunktól és egymástól is.