A szerző

Szabó Katalin

Nem kívülről kezdtem el figyelni a vállalkozások és szervezetek működését.

Benne dolgoztam.

Voltam végrehajtó szerepben, vezettem embereket, irányítottam irodai működést, dolgoztam kereskedelmi környezetben, részt vettem belső rendszerek és munkafolyamatok alakításában, később pedig saját működési és oktatási anyagokat is építettem.

• Más feladatok voltak.
• Más cégek.
• Más vezetők és munkatársak.
• Egy idő után mégis ugyanazokat a mintákat kezdtem felismerni.
• Nem feltétlenül ugyanabban a formában.

De ugyanazzal a következménnyel:

valami működött – csak sokkal több emberi energiából, időből és alkalmazkodásból, mint amennyit kívülről látni lehetett.

Három nézőpontból ugyanarra a működésre

Dolgozóként azt láttam, milyen az, amikor egy rendszer hibáit a munkatársak napi alkalmazkodása tartja láthatatlanul egyben.

Amikor valaki emlékszik arra, amit nem rögzítettek.

Utánajár annak, amit a folyamat nem követ.

Kijavítja azt, aminek már elsőre jól kellett volna működnie.

És végül elkészíti a feladatot.

Vezetőként azt tapasztaltam meg, milyen nehéz valódi változást bevezetni akkor, amikor egy régi működés már megszokássá vált.

Rendszerépítő szemmel pedig egyre kevésbé az kezdett érdekelni, hogy:

• ki hibázott?

Sokkal inkább az, hogy:

• miért tudott a hiba megtörténni?

Miért ismétlődik?

Hol akad el az információ?

Hol bizonytalan a felelősség?

Miért függ egy folyamat egyetlen embertől?

Mi az, amit mindenki tud, de senki nem rögzített?

És miért marad változatlan egy működés akkor is, amikor már régóta látható lenne egy jobb megoldás?

Ezekből a kérdésekből alakult ki az a szemlélet, amely a De hát így is működik. alapját adja.

Nem tankönyvi helyzetekből

A könyv gondolatai nem kizárólag vezetéselméleti modellekből vagy ideális szervezeti ábrákból születtek.

Hanem valódi munkanapokból.

Olyan helyzetekből, amikor egy feladatnak el kellett készülnie akkor is, ha a folyamat nem volt jól felépítve.

Amikor egy változtatás szakmailag indokoltnak tűnt, mégsem fogadta be a szervezet.

Amikor egy jó munkatárs teljesítménye elfedte egy rosszul működő rendszer hiányosságait.

Amikor egy vezető ugyanazt a problémát próbálta újra és újra megoldani.

És olyan helyzetekből is, amikor egy kívülről aprónak tűnő működési hiba valójában sokkal nagyobb problémát jelzett.

Ezek érdekelnek igazán.

Nemcsak az, ami láthatóan elromlik, hanem az is, ami évekig működőképesnek látszik úgy, hogy közben valaki folyamatosan kompenzálja a hiányosságait.

A rendszerek mögött mindig emberek vannak

A működésrendezés számomra soha nem pusztán folyamatábrákat, táblázatokat vagy szabályzatokat jelentett.

Egy rendszer önmagában nem sokat ér.

Akkor válik használhatóvá, ha azok az emberek, akiknek nap mint nap dolgozniuk kell benne, valóban tudják használni.

Ezért különösen érdekel a folyamatok és az emberi működés találkozása.

Mi történik egy változtatás bevezetésekor?

Miért találkozhat ellenállással egy szakmailag jobb megoldás?

Miért marad életben egy rossz folyamat?

Miért vállal magára valaki folyamatosan olyan feladatokat, amelyek valójában nem hozzá tartoznának?

Mi történik akkor, amikor egy szervezet túlzottan függ egyetlen ember tudásától?

És hogyan lehet úgy rendszert építeni, hogy az ne újabb adminisztrációt és terhet jelentsen, hanem valóban könnyítse a munkát?

Számomra egy jó rendszer nem attól jó, hogy papíron tökéletes.

Attól jó, hogy a valóságban is működik.

Nem hibást keresek

A működési problémáknál könnyű eljutni odáig, hogy valakire rámutatunk.

• A dolgozóra.
• A vezetőre.
• Az új kollégára.
• Arra, aki nem szólt.
• Arra, aki rosszul adta át.
• Arra, aki nem ellenőrizte.
• Néha valóban van egyéni felelősség.

De sokszor ennél fontosabb kérdés is feltehető:

mi tette lehetővé, hogy ugyanaz a probléma újra létrejöjjön?

Ha egy hiba rendszeresen ismétlődik, akkor egy idő után már nem elegendő kizárólag azt vizsgálni, ki követte el.

Meg kell nézni a működést is, amelyben megtörténhetett.

Ez a szemlélet végigkíséri a könyvet.

Innen született a De hát így is működik.

A De hát így is működik. nem kívülállóként próbálja megmondani, hogyan kellene másoknak dolgozniuk.

Olyan működési mintákat vizsgál, amelyeket különböző szerepekből magam is megtapasztaltam.

• A jó döntéseket és a rosszakat.
• A sikerült változtatásokat és azokat is, amelyek elakadtak.
• A vezetői felelősséget.
• A dolgozói alkalmazkodást.
• A tudás szerepét.
• A változással szembeni ellenállást.
• A látható és a láthatatlan költségeket.
• És azt a különös szervezeti állapotot, amikor valami már rég nem működik igazán jól – de még mindig működik annyira, hogy ne legyen muszáj megváltoztatni.

Erről szól a könyv.

És ebből a gondolkodásból született meg.